Nem tudom, hogy csak nálam van-e ez így… vagy más családban is előfordul, ha nekem azt mondják ráér, akkor én azt komolyan is veszem. Pláne ha rokonom kéri… lényeg a lényeg ez a padocska, vagy minek nevezzem (a mama biztos tudja a rendes nevét) kb fél éve várta nálunk, hogy végre megszépülhessen. Nem mellékesen a társa egy hokedli, aki még mindig vár… Meglesz az is ígérem!
A kérés az volt, hogy az eredeti fehér-piros színkombináció helyett, fehér-kék legyen. Unokanővérem meglátta a kredencet, amit festettünk és azt mondta, neki az a szín kell! Elnézést, de előtte fotóm erről sincs… Mi mással kezdtük volna, mint csiszolással, régi festékréteg itt is volt szép számmal, de muszáj volt na! A fehér színt sima latex festékkel festettem, elég volt két réteg rá, utána viaszoltam. A csavar a sztoriban az, hogy pár helyen először kék színnel festettem azért, hogy a fehér réteget finoman csiszolgatva előbújjanak kéken a fa egyenetlenségei. Na ez kicsit bonyolultra sikerült, de remélem érthető… A tetejét cserélnünk kellett, de itt legalább nem kellett csiszolni, a natúr fát festhettem egyből. Erre ment a kék szín, amit picit feldobtam száraz ecset technikával. Biztos van, akinél kiveri a biztosítékot, de nekem hiányzott rá egy kis minta, így dekupázsoltam rá. Összességében meg vagyok elégedve, az időt leszámítva!
Szeretem ezeket a régi kincseket, és mindig örülök, ha ilyen munkám akad, mert tudom, hogy így kapnak még egy esélyt és még sokáig használatban maradnak.
Szeretettel:
Estrelle
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: