Pont ma egy hete, hogy útnak indultunk kb 500 km-re az otthonunktól, Füzérradványra. Ugyanis az én “ikertestvérem” (na jó csak unokatestvér) úgy döntött, hogy az ottani Károlyi kastélyban mondja ki azt a bizonyos Igent! Kicsit kalandosra, eltévedősre sikerült hosszú út után, fél órával az esküvő kezdete előtt meg is érkeztünk… /én már startra készen álltam, hogy a kocsiban fogok öltözködni/ Túl sok időnk nem volt bámészkodni, de a látványba beleszerettünk. Mindketten.
“…Kicsiny falu kék ég,
forrás folyik az út mentén,
pincék rejtik a szőlőszem örömét,
s a távolban felsejlik a kastély…”
A környék, a táj, a kastélypark, a Hegyköz, a levegő, a nyugalom, a csend…… leírhatatlan érzés volt! Gyönyörű! Sajnos szemerkélt az eső, mikor megérkeztünk, így csak futtában tudtam pár képet lőni.
A díszítést keresztanyám készítette el (ő egyébként óvónő), igazi előkelő, romantikus, vintage hangulatot varázsolva, amire persze a helyszín is rásegített. Na és az a bizonyos plusz: a koszorúslányoknak levendulacsokraik voltak, jajj, annyira szép volt! (na egyet azért én is kaptam ám!)
Azt már nem is merem mondani (lehet, hogy valakinek kinyílik a bicska a zsebében) de azok a régi, gyönyörű bútorok…. ha lett volna nálam ecset…. tuti nekiestem volna festeni őket!
Na ugye, hogy lenne itt mit festeni!
Keressük a vőlegényt…
Csodálatos volt minden! Elgondolkoztunk a költözésen…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: