A múlt hét elég húzós volt, sokat kellett dolgoznom (5 nap, 12 óra………), alig voltam itthon. Hiába, a festék megérkezett, a bútorok csak várnak rám……. igyekszem!
Vasárnap kitaláltuk a párommal, hogy elmegyünk kirándulni, amolyan sátorral ott alvós, kempingezős kikapcsolódásra. Mivel ekkora hőség van, a cél az erdő volt. Egész pontosan a Bakonyban egy vízesés mellé mentünk, amit Csurgó-kútnak hívnak. Nagyon szeretem ezt a helyet, minden évszakban gyönyörű. Van egy kis tisztás, ahol táborozni lehet, körbevesz az erdő, mellette csordogál a patak….. hűs, párás, tiszta levegő, imádom! Van három kutyánk, a két hiperaktívabb ebet vittük magunkkal, a nagyobbik igazi szabadulóművész (mindig elszökik), őt nem mertük volna póráz nélkül hagyni. Gyönyörű idő volt, csend, nyugalom, igazi feltöltődés. Próbáltam kikapcsolni, a pillanatra koncentrálni, átérezni minden apró rezdülést…. és közben rám ugrott egy csurom vizes kutya…. aztán egy másik…. lőttek a pillanatnak. Sűrűn jártunk a patakhoz mosakodni, mert a kutyáknak úgy a jó, ha mi is sárosak vagyunk… a víz nagyon hideg volt, nem annyira kellemes, tényleg HIDEG!
Este tábortűz…. mert én nagyon fáztam! Volt olyan pillanatom, amikor elgondolkoztam, hogy hazamenjünk-e…….?! Hogy fogok én reggel tejeskávét kortyolgatni a kanapén, és különben is kemény a föld…. de maradtunk és nem bántam meg! Még úgy sem, hogy hajnalban egy vacogó vizsla könyörögte be magát a sátorba…. na ugye, hogy nem csak én vagyok fagyos! 🙂
Összességében ajánlom mindenkinek, aki szeretne kikapcsolni kicsit, elvonulni, gyönyörködni! Szuper volt!
Kommentek