Bonanza fésülködő asztal új élete (AZ íróasztal projekt)

Amikor először tört rám a bútorfestős mizéria ezt az asztalt láttam meg Enikőnél, itt kezdődött minden. Még mindig odavagyok, hogy egyszer kipróbálhassam azokat a csodafestékeket (Annie Sloan Chalkpaint) de addig is marad az SK verzió. DE! pár hete a Pentacolor által megjelent egy Decor Paint Soft nevű festék, ami hasonlóan viselkedik, mint a külföldi barátja, csak jóval elérhetőbb áron. Na, én ezen felbuzdulva rohantam a hobbiboltba, hogy beszerezzem. Bár még nagyon új dolog volt, nem hallottak róla, de nagyon kedvesek és segítőkészek voltak és hamarosan már a kezemben tarthattam a kiválasztott színekben!

A történet másik fele, hogy szerettem volna meglepni a párom egy dolgozó/íróasztallal karácsonyra. Hetekig keresgéltem a neten, régi stílusú, nem modern, festésre alkalmas asztalt szerettem volna, és – mivel elég kicsi hely van nálunk – olyat, ami el is fér. Sajna a normál méretű íróasztalok a mi nappalink méreteihez hatalmasak, pláne a régi darabok. A másik probléma a szállítás kérdése volt, mire találtam egyet, tuti nem voltak hajlandóak futárral küldeni. Hosszas keresgélés után találtam egy ugyanolyan bonanza fésülködőasztalt, mint amilyet Enikőnél láttam. …és másnap hozta is a futár! 😉

Nagyon jó állapotban van, keskeny, rövid, pont elfér, egyszóval tökéletes!

Munka közbeni fotók nem készültek, de nem volt nehéz dolgom, nem kell hozzá extra kézügyesség sem. Szépen lemostam, áttöröltem és nekiláttam. Ez a festék fantasztikus, kicsit sűrűbb, mint az eddig használt házi kréta-verzió. Nagyon finom illata van, gyorsan szárad és könnyű vele dolgozni. Két réteget simán kentem, a harmadikat már kevés vízzel higítva, így nem lett olyan vastag a festékréteg. A másik pozitívum, hogy kiadós, egy nagy (zuzmózöld) és egy kicsi (törtfehér) dobozzal vettem, és mindegyik fele megmaradt (nem kell félni, van még áldozat, el fog fogyni).

A tetejét törtfehér színűre festettem és itt ott visszacsiszoltam, hogy kilátszódjon az eredeti színe. A többi része, fiókok, fogantyúk is zuzmózöld színt kaptak. A lábakat nem csiszoltam vissza, ez volt a kérés… 🙂

A félig leszedett tapéta tudom, hogy nem nyerő, de a festős projekt még ezután indul.

Sajna nincs extra fotós hátterem, egyelőre itt lesz az asztal helye. (bár nálam ezt sosem lehet tudni 🙂 )

Háát a meglepi elmarad és még nincs is karácsony, de egyszerűen most volt rá időm. A hozzávaló szék még várja a kozmetikát, de annyit elárulok, hogy az sem mai darab…. az már egy következő poszt! 😉

Szeretettel,

estrelle.